Néhány hete anyával lenn nyaraltunk Balatonedericsen anya keresztanyukájánál. Szombatra vártuk nagybátyámat és a munkatársait. A kis csapat egészen Pestről érkezett biciklivel, és a nap folyamán még tekertek tovább Gyenesdiásra, majd másnap vissza Pestre. Szóval aznap délelőtt készültünk a fogadásukra. Üdítővel, kávéval és finom pogácsával vártuk őket. Fél 2 körül meg is érkeztek, és egy kis pihenő után a csapat egy része elindult barlangászni. Nagybátyám engem is invitált. Magam is meglepődtem, de elfogadtam a meghívást. Egy kis kaland és izgalom nem árthat, gondoltam. :D


A Keszthelyi-hegység keleti peremén nyílik a Csodabogyós-barlang, amely Magyarország tizedik, a Dunántúlnak pedig hatodik leghosszabb barlangja. 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén nyílik, és a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét.

A hegyre még kocsival mentünk, majd miután megkaptuk a felszerelést, gyalog indultunk tovább a túravezetővel. Rajtunk kívül volt még egy másik csoport is. Közöttük volt néhány német turista, akik nem nagyon értették, hogy miről beszél a túravezető, így nagybátyám egyik munkatársa próbált nekik tolmácsolni. Sőt barlangászás közben is a másik csoporttal ment a németek miatt. Nagyjából fél óra séta után felértünk a barlang bejáratához, ahol találkoztunk egy épp vissza induló csoporttal. Felvettük a felszerelést, ami egy overallból és egy fejlámpás védősisakból állt, majd kaptunk egy kis gyorstalpalót. Utána az első csoport megkezdte a túrát. Nem sokkal rá, mi is követtük őket. Meghatároztunk egy követési sorrendet, amit végig be kellett tartanunk, valamint mindig tovább kellett adni egymásnak az információkat, amiket a vezető mondott. Kb. másfél órát tartózkodtunk a barlangban és kb. 40 méter mélyre ereszkedtünk és 400 métert haladtunk. Közben hol létrákon másztunk lefele, hol kötelek segítségével ereszkedtünk alá. Volt, ahol csak négykézláb mászva vagy hason csúszva tudtunk közlekedni. Néhol eléggé csúszott a talaj, lévén, hogy cseppkőbarlangról beszélünk. A Poroltó, Váróterem, Satu-terem , Elosztó , Rövidítő-átjáró, Óriás-terem, Meseország, Szülőlyuk, Ötös-terem és a Függőkert képezte a túránk részét. Ez az útvonal az alaptúra része. Aki nagyobb kalandra vágyik, az kipróbálhatja az extrém túrát is, ami ezenkívül még más helyek bejárását jelenti. Annak ellenére, hogy az egyik megállót Óriás-teremnek hívják, egyáltalán nem mondható annak. Sem vízszintes, sem függőleges terjedelmében. Nem tartom magam valami magasnak a 170 centimmel, de még én sem tudtam volna teljesen felegyenesedni anélkül, hogy ne ütném be a fejem vagy törnék le véletlen egy-egy cseppkövet.^^" A következő állomás, amit megemlítenék, az a Szülőlyuk. Azon eléggé nehezemre esett átjutni. Nem, nem azért, mert annyira terjedelmes lennék, csupán nehezemre esett a hátamat nekitámasztanom a falnak és közben a lábamat lógatva oldalra és lefele billenni, majd lefele csúszni az ismeretlenbe.^^" A túra legmélyebb pontja, a Függőkert nyújtotta a legszebb látványt. Itt láthattunk függőcseppköveket, állócseppköveket, cseppkő drapériát és szalmacseppköveket is. A fentebbi termek egyikében pedig még cseppkőoszlopot is.

Meglehetősen kettős élmény volt a túra. Nagyon élveztem, de közben végig úgy remegett a térdem, mint a kocsonya. Ráadásul a kijárathoz közel elkezdett eluralkodni rajtam a félelem, pedig akkor már csak két létrán kellett felmászni. Sebaj, túléltem. :) Sőt, nagyon is élveztem. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ráadásul jó kis adrenalinlöketet ad. :D