Megtörtént. Nem hittem volna, hogy ez fog történni, de sajnos mégis így lett. Most még nagyon nehéz, sokáig ilyen is lesz. Talán valamikor már máshogy fogom látni a dolgokat és nem fog ennyire fájni. De most még nagyon is fáj. Nincs perc, hogy ne gondolnék rá, hogy ne jutnának eszembe az emlékek, az együtt eltöltött pillanatok. Annyira szeretném látni és ölelni, puszilni, de tudom, hogy ez már soha többé nem lehetséges. Elvesztettem és már nem kapom vissza. Néhány hónap múlva már újra képes leszek látni Őt, de addig még nagyon sokat fogok sírni, szomorkodni miatta...