"Mert mi van, ha csak adott mennyiségű érzelmi mindentragasztója van mindenkinek, és én már elhasználtam az enyémet? Akkor hogyan ragasztgatom össze megint a szívemet a sok törmelékből?"





Fogalmam sincs, mit tegyek. Egyszerűen képtelen vagyok túltenni magam. Hiába mondja mindenki, hogy az idő segít és hogy idővel jobb lesz. Hát nekem nem úgy tűnik. Egyre rosszabbul érzem magam. Eddig is nagyon sokat sírtam Miatta, de az a sírógörcs, ami az utóbbi napokban rendszeresen rám jön, már megrémít. Annyira sírok és annyira rám jön a pánik, hogy már alig kapok levegőt, szinte fulladozok. Ha így megy tovább, kénytelen leszek nyugtatóhoz folyamodni néha.
Annyira reménytelennek tűnik. Miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem vagyok képes elengedni? Miért jár egész nap a fejemben? Miért nem tudok másra gondolni, csak Rá? Se nappalom, se éjjelem. Késő éjjel fekszem, de aludni aligha tudok. Korán reggel felébredek és csak fekszek az ágyban és sírok. Csak tengek-lengek itthon. Semmit sem tudok csinálni.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Diplomamunka... Teljes kétségbeesés. A BJD sztori felfüggesztve. Teljes leblokkolás. Így hát egy korábbi ötletemhez menekültem. Illusztráció az Elisabeth musicalhez. Szintén nehezen megy. Nagyon félek, hogy a konzulensem ezt az ötletet is elveti. Eddig semmi sem tetszett neki. A BJD-től se volt túlzottan elragadtatva. Egyre jobban érzem, hogy melléfogtam ezzel a tanárral. Őt választottam, mert ő a legjobb, legalábbis én úgy véltem. Azt nem mondom, hogy legyen laza és fogadjon el mindent, de neki soha semmi se jó. Legalábbis amit én csinálok, abból semmi. Az elmúlt másfél évben egyszer sem volt képes 5-öst adni sokszorosító grafikából. Bezzeg másnak, aki  összecsapott munkát vágott elé, annak jó jegyet tudott adni... Hol itt az igazság, kérdem én? Nem magasztalom magam, hogy hű de jó munkákat csinálnék, de ha már nem csak én látom úgy, hogy igazságtalanul jár el velem kapcsolatban, akkor ott van némi igazság... Na mindegy, ez ellen nincs mit tenni, felesleges ez miatt emésztenem magam.