Könyörgöm mondja meg valaki, hogy miért vagyok ennyire peches?!

Az elősztori eléggé bonyolult... Elég annyi, hogy minden ott kezdődött, hogy nem vettek fel a koliba, ezért albit kellett keresnem. Ami ezután történt, az szintén bonyolult. A lényeg, hogy nehéz döntést kellett hozni rövid időn belűl...
Mostani helyzet: Kora délután hívtak a koliból, hogy bejutottam. Én pedig kénytelen voltam visszautasítani őket. Ennek két oka is volt. 1., Találtam albérletet. Csoporttársammal és egyik volt osztálytársával fogunk közösen lakni. Plusz még egy negyedik személy az albi egy másik szobájában. 2., Nem volt szívem azt mondani, hogy OK, mert akkor cserben hagytam volna az albérlőtársaimat. Főleg csoporttársamat, aki bízik bennem, és jó barátok vagyunk. 3., A főbérlővel sem közöltem volna szívesen a helyzetet. Bár legkevésbé ő zavart volna...
Most viszont én vagyok az, aki teljesen letört. Itt volt a lehetőség, én pedig elszalasztottam, mert a szívemre hallgattam, nem az eszemre. >_< Ráadásul a koli anyagilag is sokkal kedvezőbb lett volna... T_T Azzal próbálom mentegetni magam, hogy úgy is új szobatársaim lettek volna, akikkel nem biztos, hogy olyan jó viszony alakult volna ki, mint a mostaniakkal, akikkel sajnos már nem lehetnék egy szobában. T_T Ez az "alibi" azonban eléggé gyenge lábakon áll...

Mégcsak most kezdődött a hét, de ez már a második negatív dolog, ami történt velem. És még ez a "jobbik"... =_=

Azt kívánom, bárcsak péntek lenne már! Menni akarok Miskolcra, kiélvezni a barátokkal a MatsuriNapot és közben mindenről megfeledkezni!