Nem találom a helyem. Sehol sem érzem jól magam. Csak mennék és mennék. Senkivel se akarok találkozni. Egyedül akarok lenni. Hiába próbálom lefoglalni magam, nem köt le semmi sem. Hiába a sok anime, a könyvek, a táncszőnyeg. Egyik se vonz. Imádtam rajzolni. Most már arra is képtelen vagyok. Semmi kedvem hozzá. Csak kár, hogy rajz szakosként nem tudom elkerülni... Bár a héten megtettem. Nem is mentem be rajz-festés órára. Felesleges lett volna. Előző héten sem tudtam rajzolni, csak vázlatolgattam órákon át, s még az is elég bénán sikerült. Tanárom meg csak értetlenül nézett rám, hogy mi történt. Előző félévben nem győzött dicsérni, most meg... Csak kín a rajzolás. Kínlódom a diplomamunkával. Ismét az eredeti BJD ötleten dolgozok. Próbálom menteni a menthetetlent. De se ötletem, se kedvem, se erőm. Hiába töltöm a nap nagy részét a lapok felett. Állandóan abbahagyom és mást csinálok. Félek, nagyon félek, hogy mi lesz így. Pénteken már meg kellene mutatni az új terveket a konzulensnek, mert utoljára decemberben konzultáltam vele. Ha csak rá gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon félek, rettegek tőle, hogy nem bólint rá a tervekre, és akkor nem tudom mi lesz. Azt se tudom, hogy fogom megvalósítani egyáltalán. Pedig már csak 2 hónap a határidőig. Azzal is számoltam már, hogy nem jön össze és emiatt nem lesz meg a diplomám. Jobbik esetben is elég rossz jegyem lesz, mert a konzulensem úgyis lehúzza, hiába a bizottság. Bár ha meg lesz, én már annak is örülni fogok.

Nagyon hiányzik. Egész nap csak Rá gondolok. Mindenről Ő jut eszembe. Ennek pedig legtöbbször sírás a vége. Mindegy, hogy egyedül vagyok vagy sem, nem tudom visszatartani, vagy csak nagyon keservesen. Nem tudom elfelejteni, nem tudok továbblépni. Vagy nem is akarom és nem akarok. Nem tudom. Mindenki azzal jön, hogy amíg nem határozom el magam, addig nem is fog menni. Addig csak szenvedni fogok és emészteni magam. Ráadásul feleslegesen, egy olyan férfi miatt aki még csak nem is szeretett és meg se becsült. De oly könnyen beszélnek ők. Nem érzik azt, amit én. Ők nem "én" vagyok. Könnyű annak, aki nem vagy kevésbé érzékeny és könnyen kezeli a dolgokat. De én túlságosan érzékeny vagyok és ezen nem tudok változtatni.