kicsi rókalány

Re

2010-08-12T00:12:00.001+02:00

Március: Iskola, iskola és iskola. Az utolsó félév negatívuma, hogy hiába van kevés tantárgy, ha azok úgy vannak elosztva, hogy kb napi egy. De legalább a diplomára van, vagyis lenne idő, ha az ember lánya dolgozna rajta. Viszont én képtelen voltam rá. Mentségemre szolgáljon, hogy azért mindig próbálkoztam. Ha a rajzolás nem is, de az olvasás annál jobban ment. Nem tudom, mikor olvastam utoljára ennyit, de most halomszámra hordtam a könyveket a könyvtárból. Hétvégente pedig hosszú séták és fotózgatás. Ebben a félévben ugyanis gyakorlat volt digfotóból. Rajz óra szerencsére kevés volt, valami miatt mindig elmaradt.

Április: Utolsó hónap. A legrosszabb és a leghosszabb egyaránt. Pánikolás, mivel a diploma még sehol. Újra próbálkozás, aminek eredményeként legalább a vázlatok megszülettek. Már csak a technikát kellett kitalálni. Sok-sok próba, de semmi... Ez addig ment, amíg már csak két hét volt a leadásig. Utolsó ötletként a digitális rajzhoz nyúltam. Ha itthon voltam állandóan rajzoltam. Ha pedig Szombathelyen voltam, akkor a tanszéki gépeken valamint éjszakánként szobatársam gépén dolgoztam. Neki köszönhetem, hogy sikerült idejében végeznem. A beadandók terén szintén nagy elmaradásom volt. Így ez a hónap, de inkább a második fele a
pótolgatásokkal telt. Mindenből az utolsó pillanatban sikerült leadni mindent, de nem igazán érdekelt, megvolt és kész. Volt egy nap pihi, SakuraCon, vagy inkább MondoCon. Rossz volt ,hogy csak egy napra mentem, de muszáj volt. Így is bűntudatom volt, hogy egyáltalán felmentem, és nem a diplomán dolgoztam. A legjobb az utolsó nap volt. Éjfél körül még a diplomamunka portfólióján dolgoztam, utána nekiestem a sokszorosító graf beadandóknak, azután esztétika beadandót pötyögtem, majd valamikor hajnali fél három körül neki álltam volna tanulni az aznapi komplex szigorlatra, szobatársam azonban lekiabálta a fejem, hogy
nehogy már én ilyenkor még tanuljak, mert ő nem tud aludni a kislámpától. Mellesleg ő csoporttársam is, és kb annyit tanult a vizsgára, mint én. Ergo szinte semmit. Reggel korán keltünk, mentünk portfóliót nyomtatni, köttetni, aztán graf. osztályozás és végül szigorlat.

Május: Vizsgaidőszak és rémálom. Azonban nem tanulással kezdődött a hónap. Helyette a képkeretezőhöz rohangáltam, ja és előtte pedig nyomtattatni a rajzokat. Aztán jött a tanulás és a művtöri vizsga. 2db A/4-es füzetet írtam tele, és ragasztgattam tele tanulnivalóval és azzal a majdnem 400 képpel, amit be kellett vágnunk. Sem a tananyaggal, sem a képekkel nem végeztem, így csak a szerencsének köszönhető, hogy átmentem a vizsgán. Két tételből kellett felelni. Az egyik a kedvencem volt, amit jól tudtam, ám mégis alig jutott valami az eszembe, annyira bepánikoltam az egész vizsgától. A következő heti művtöri szigorlaton pedig megbuktam. Mivel a második félévben mindennel megcsúsztam, így az ehhez tartozó tételeket is az utolsó pillanatban, a vizsga előtti napokban raktam össze. Így hiába volt kidolgozva mind az 52 tétel, nem volt időm megtanulni őket. Következő héten viszont sikerült levizsgázni. Óriási szerencsém volt a tételekkel. Nemzetköziből impresszionizmus, amit nagyon szeretek. Magyarból pedig a realizmus és historizmus.

Június: Tételek kidolgozása az államvizsgára vagy záróvizsgára, ki hogy nevezi. Rémes egy tételsorunk volt. Hiába a 3 év jegyzetei, az a 22 könyv, amit kicipeltünk a könyvtárból és az internet, még így is volt kb 6 tétel, amihez fogalmunk sem volt, mit kellene mondani. Szóval nemcsak az volt a rossz, hogy egyszerűen már képtelen voltam az információkat begyömöszölni a fejembe, de még a tételeim is hiányosak voltak. A vizsga előtt két nappal volt a NEJ-es animés rendezvényünk. Nem terveztem, hogy felmegyek, de délutánra már annyira kikészültem, hogy néhány órára beugrottam pihenésképp. Sikeresen kikészítettem magam lelkileg és idegileg ott, szóval aznap este már főleg nem ment semmi a fejembe. Vasárnap kitört rajtam a pánik. Legalább 3-szor beszéltem telefonon csoporttársammal és bőgtem el neki, hogy nekem ez nem megy és nem fog sikerülni a vizsga. Másnap azonban mégis sikerült. Jó tételeket húztam szerencsére. Bár a tanszékvezető tanárom belekérdezett az egyikbe. Ráadásul nem is olyan dolgokat kérdezett, ami a tételhez tartozott, hanem művtöris kérdéseket. Szerencsére azonban tudtam a válaszokat. Szóval ötösre államvizsgáztam.

Az iskolának tehát vége volt. A következő két hét táborfelügyelősködéssel telt. Majd pedig próbáltam diákmunkát találni. Azonban hiába lett volna, kiderült, hogy nem dolgozhatok, mert megszűnt a hallgatói jogviszonyom, hisz lediplomáztam. Várnom kell a felvételi eredményekig, és csak ha már a kezemben az iskolai értesítő, akkor jelentkezhetek munkára. Így egész júliusban itthon szenvedtem... Bár volt néhány nap, mikor csoporttársamnál voltam. Nagyon jó l éreztem magam, végre kikapcsolódtam és kimozdultam a megszokott környezetből.

Július 22 a várva várt nap. Nyilvánosságra kerültek a felvételi ponthatárok. Nagy volt a félelem előtte. Ugyanis a finanszírozásnál költségtérítésesre jelentkeztem. Szerencsére azonban még időben kiderült, hogy államilagra is jelentkezhettem volna. Úgyhogy kérvényt kellett írnom az Oktatási Hivatalnak, és ha elfogadják, akkor átírják a jelentkezésem államilag támogatottra. El is fogadták szerencsére, így már nyugodtabban vártam a ponthatárok nyilvánosságra hozatalát. Ééés felvettek, ami csoda. Csoda, mert idén semmi sem
akart összejönni, minden szörnyűségesen alakult. Már maga az is csoda volt, hogy meg tudtam csinálni a diplomamunkát és még le is államvizsgáztam. Most pedig újra irány Szombathely majd. Szerencsére... Csak tartanánk már ott, hogy ott legyek és ne Pápán. El ebből a városból, el, el... :'(

-

2010-02-22T09:51:00.007+01:00

"Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki." /Tisza Kata/

Mikor minden csak nyűg

2010-02-21T17:08:00.001+01:00

Nem találom a helyem. Sehol sem érzem jól magam. Csak mennék és mennék. Senkivel se akarok találkozni. Egyedül akarok lenni. Hiába próbálom lefoglalni magam, nem köt le semmi sem. Hiába a sok anime, a könyvek, a táncszőnyeg. Egyik se vonz. Imádtam rajzolni. Most már arra is képtelen vagyok. Semmi kedvem hozzá. Csak kár, hogy rajz szakosként nem tudom elkerülni... Bár a héten megtettem. Nem is mentem be rajz-festés órára. Felesleges lett volna. Előző héten sem tudtam rajzolni, csak vázlatolgattam órákon át, s még az is elég bénán sikerült. Tanárom meg csak értetlenül nézett rám, hogy mi történt. Előző félévben nem győzött dicsérni, most meg... Csak kín a rajzolás. Kínlódom a diplomamunkával. Ismét az eredeti BJD ötleten dolgozok. Próbálom menteni a menthetetlent. De se ötletem, se kedvem, se erőm. Hiába töltöm a nap nagy részét a lapok felett. Állandóan abbahagyom és mást csinálok. Félek, nagyon félek, hogy mi lesz így. Pénteken már meg kellene mutatni az új terveket a konzulensnek, mert utoljára decemberben konzultáltam vele. Ha csak rá gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon félek, rettegek tőle, hogy nem bólint rá a tervekre, és akkor nem tudom mi lesz. Azt se tudom, hogy fogom megvalósítani egyáltalán. Pedig már csak 2 hónap a határidőig. Azzal is számoltam már, hogy nem jön össze és emiatt nem lesz meg a diplomám. Jobbik esetben is elég rossz jegyem lesz, mert a konzulensem úgyis lehúzza, hiába a bizottság. Bár ha meg lesz, én már annak is örülni fogok.

Nagyon hiányzik. Egész nap csak Rá gondolok. Mindenről Ő jut eszembe. Ennek pedig legtöbbször sírás a vége. Mindegy, hogy egyedül vagyok vagy sem, nem tudom visszatartani, vagy csak nagyon keservesen. Nem tudom elfelejteni, nem tudok továbblépni. Vagy nem is akarom és nem akarok. Nem tudom. Mindenki azzal jön, hogy amíg nem határozom el magam, addig nem is fog menni. Addig csak szenvedni fogok és emészteni magam. Ráadásul feleslegesen, egy olyan férfi miatt aki még csak nem is szeretett és meg se becsült. De oly könnyen beszélnek ők. Nem érzik azt, amit én. Ők nem "én" vagyok. Könnyű annak, aki nem vagy kevésbé érzékeny és könnyen kezeli a dolgokat. De én túlságosan érzékeny vagyok és ezen nem tudok változtatni.

-

2010-02-15T09:10:00.003+01:00

"Adj Te nékem otthont,
szabadíts meg a földi gondtól,
töröld ki létem sok nyomát,
világítsd át az éjszakát!"

Fáradt(hatatlan)

2010-02-08T06:57:00.003+01:00

Nem bírtam aludni. Pedig még csak fél 7 múlt. 7-kor vagy fél 8-kor akartam eredetileg felkelni. De hát így sikerült. Nem bírtam feküdni az ágyban. A zenehallgatás sem segített. Sőt, inkább rosszabb lett, mert megint eltörött a mécses. Most pedig itt ülök a gép előtt és pötyögök és még sok mást is csinálok. Muszáj lefoglalnom magam, mert nem bírom a semmittevést. Bár jobb lenne aludni. Vagyis inkább csak szükségem lenne rá. Még pénteken vettem normális gyógyszert, mert a homeopátiás nem jött be. Vagyis nem volt ideje kifejteni a hatását. De már nem bírtam, mert a héten annyira keveset aludtam és annyira kikészültem. Első este szépen hatottak is a bogyók. Legalábbis én a gyógyszer hatásának tudtam be, hogy a 3-4 óra helyett kb 8 órát sikerült aludnom. Tegnap, vagyis ma viszont nem voltak rám hatással. Éjfél után feküdtem, de fél 2 körül még forgolódtam és a plafont bámultam. Fél 6 körül megébredtem és azóta fenn vagyok.
A tegnapi nap jelentős részét azzal töltöttem, hogy a régi blogom CSS-ét próbálgattam átírni, hogy úgy nézzen ki, ahogy most ez. és akkor talán visszaköltöztetem az egészet. Mivel ezt a blogot csak azért hoztam létre, mert a másikra nem tudtam ráhúzni a sablont. Egyszerűen nem fogadta el a wordpress. Most meg eléggé unatkoztam és nekiültem. Lassan, de alakul. Makacs egy jószág. De úgy is én fogok győzni(reméljük^^"), mert én még makacsabb és elszántabb vagyok. :-D
A diplomamunka sehol. Nem is foglalkoztam fele az utóbbi napokban. Minek? Misz úgysem tudok vele haladni., és csak még jobban ideges lennék miatta. Már kezdek beletörődni, hogy nem fog összejönni... De akkor a mesterképzés se. Amire még mindig nem tudom, hogy most február 15-ig kell jelentkeznünk vagy sem. Mivel nálunk van egy "icikepicike" keveredés, és lehet, hogy csak a pótfelvételire jelentkezhetünk a szakunk miatt.
Lassan hét óra. Neki kellene állni összepakolni. Tegnap nem voltam hajlandó. Előre elterveztem, hogy mindent csak ma fogok összeszedni, mert legalább azzal is telik az idő és nem az ágyban fogok gubbasztani tehetetlenül. Minden héten ezt fogom majd tenni.
Ha visszaértem Szombathelyre lepakolok, és elmegyek egy-két írószerboltba. Vennem kell néhány dolgot. Utána a könyvtárba is be kellene ugrani egy-két könyvért. Aztán irány a rajzóra fél 9-ig.
Most pedig megyek pakolni meg etc...

és fáj.. annyira fáj, hogy néha úgy érzem...

2010-02-04T13:02:00.002+01:00

...már egyszerűen nincs tovább...

Ezek azok a pillanatok, amikor azt kívánom, hogy ne emlékezzek semmire. De ekkor valami mégis visszaránt, hogy ezt ne, ezt mégsem akarom. Én nem akarom elfelejteni, emlékezni akarok a közösen átélt pillanatokra, minden jóra s rosszra egyaránt, mert már csak az emlékeim maradtak meg belőle. Őt pedig elvesztettem... És magamat okolom, utálom magam, amiért minden próbálkozásom ellenére sem tudtam boldoggá tenni, amiért nem voltam képes megadni neki, amire vágyott. Most pedig minden erőmmel azon kell lennem, hogy elfelejtsem, hogy túllépjek, és kiirtsam az iránta érzett szerelmem. De erre képtelen vagyok, nem megy. Emiatt pedig minden nappal és éjjel maga a pokol. Mikor azt hinné az ember, hogy már jobb, akkor hirtelen minden újra előtör. Nem akar múlni a mindennapos sírás és álmatlanság. Próbáltam mindent, teát, meleg tejet, hátha segít... A hét elején már ott tartottam, hogy ha más megoldás nincs, kénytelen leszek gyógyszerhez folyamodni. Ennek köszönhetően már 4 napja homeopátiás tablettát szedek, ami alvászavar és szorongás csökkentésében segíthet. 3-szor 2 tabletta teszi ki a napi adagot. Szükség esetén ez a mennyiség növelhető. Hát ezt én meg is tettem az utóbbi két napban, mert annyira nem bírtam már. Egyenlőre azonban semmilyen hatását nem érzem neki. Még várok, hátha, bár ez egyre rosszabb. Napi 4-5 órás alvással, sok sírással, és kevés kajával nem sokáig bírja az ember szervezete... Erre pedig rátesz egy lapáttal, hogy a diplomamunkával sem tudok haladni. Hiába az ötletek, ha nem tudom papírra vinni. Nem vagyok képes rajzolni. Még felvázolni sem tudom őket, nemhogy rendesen kidolgozni. Az iskola pedig vészesen közeleg... :-S

Mert mi van?

2010-01-20T21:48:00.005+01:00

"Mert mi van, ha csak adott mennyiségű érzelmi mindentragasztója van mindenkinek, és én már elhasználtam az enyémet? Akkor hogyan ragasztgatom össze megint a szívemet a sok törmelékből?"

Fogalmam sincs, mit tegyek. Egyszerűen képtelen vagyok túltenni magam. Hiába mondja mindenki, hogy az idő segít és hogy idővel jobb lesz. Hát nekem nem úgy tűnik. Egyre rosszabbul érzem magam. Eddig is nagyon sokat sírtam Miatta, de az a sírógörcs, ami az utóbbi napokban rendszeresen rám jön, már megrémít. Annyira sírok és annyira rám jön a pánik, hogy már alig kapok levegőt, szinte fulladozok. Ha így megy tovább, kénytelen leszek nyugtatóhoz folyamodni néha.
Annyira reménytelennek tűnik. Miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem vagyok képes elengedni? Miért jár egész nap a fejemben? Miért nem tudok másra gondolni, csak Rá? Se nappalom, se éjjelem. Késő éjjel fekszem, de aludni aligha tudok. Korán reggel felébredek és csak fekszek az ágyban és sírok. Csak tengek-lengek itthon. Semmit sem tudok csinálni.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Diplomamunka... Teljes kétségbeesés. A BJD sztori felfüggesztve. Teljes leblokkolás. Így hát egy korábbi ötletemhez menekültem. Illusztráció az Elisabeth musicalhez. Szintén nehezen megy. Nagyon félek, hogy a konzulensem ezt az ötletet is elveti. Eddig semmi sem tetszett neki. A BJD-től se volt túlzottan elragadtatva. Egyre jobban érzem, hogy melléfogtam ezzel a tanárral. Őt választottam, mert ő a legjobb, legalábbis én úgy véltem. Azt nem mondom, hogy legyen laza és fogadjon el mindent, de neki soha semmi se jó. Legalábbis amit én csinálok, abból semmi. Az elmúlt másfél évben egyszer sem volt képes 5-öst adni sokszorosító grafikából. Bezzeg másnak, aki összecsapott munkát vágott elé, annak jó jegyet tudott adni... Hol itt az igazság, kérdem én? Nem magasztalom magam, hogy hű de jó munkákat csinálnék, de ha már nem csak én látom úgy, hogy igazságtalanul jár el velem kapcsolatban, akkor ott van némi igazság... Na mindegy, ez ellen nincs mit tenni, felesleges ez miatt emésztenem magam.

Oly lassan halad

2010-01-13T14:38:00.000+01:00

Nem más, mint az idő. Nem akar múlni. Ha az ember azt szeretné, hogy repüljenek a napok, akkor csak döcögnek. Mikor meg azt szeretné, hogy szép lassan teljenek el, akkor meg csak úgy rohannak. Most jó lenne, ha repülnének. De hát nem. Már csak azért sem.

Nem megy. Még mindig nem tudom feldolgozni. Semmihez sincs kedvem, se erőm. Próbálom lekötni magam, de hiába. Most is takarítani kellene, bevásárolni, dolgozni a diplomamunkán, de nem megy.

Apropó diplomamunka. Fogalmam sincs mit csináljak. Az alapötlet egy BJD (ball jointed doll) ábrázolása különböző szituációkban, érzelmi állapotokban. De hogy konkrétan milyen módon és milyen technikai eszközzel, azt még nem tudom. Rézkarc, tus, esetleg akvarell felhasználásával kellene megoldani. Van egy kép a szemem előtt, ahogy elképzelem, de nem tudok rájönni, hogy valósítsam meg. Szerencsére a következő félév kezdetéig van még 3 hetem. Addig kiokoskodom valahogy. Legalábbis próbálom...

Most pedig irány takarítani...

Csalódni...

2010-01-10T11:00:00.000+01:00

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

„A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sohasem sírt az sohasem szeretett,
mert a szerelem és a könny,
egy napon született.”

Kezdet és vég

2010-01-09T17:25:00.000+01:00

Megtörtént. Nem hittem volna, hogy ez fog történni, de sajnos mégis így lett. Most még nagyon nehéz, sokáig ilyen is lesz. Talán valamikor már máshogy fogom látni a dolgokat és nem fog ennyire fájni. De most még nagyon is fáj. Nincs perc, hogy ne gondolnék rá, hogy ne jutnának eszembe az emlékek, az együtt eltöltött pillanatok. Annyira szeretném látni és ölelni, puszilni, de tudom, hogy ez már soha többé nem lehetséges. Elvesztettem és már nem kapom vissza. Néhány hónap múlva már újra képes leszek látni Őt, de addig még nagyon sokat fogok sírni, szomorkodni miatta...

Barlangászás

2009-08-24T23:49:00.000+02:00

Néhány hete anyával lenn nyaraltunk Balatonedericsen anya keresztanyukájánál. Szombatra vártuk nagybátyámat és a munkatársait. A kis csapat egészen Pestről érkezett biciklivel, és a nap folyamán még tekertek tovább Gyenesdiásra, majd másnap vissza Pestre. Szóval aznap délelőtt készültünk a fogadásukra. Üdítővel, kávéval és finom pogácsával vártuk őket. Fél 2 körül meg is érkeztek, és egy kis pihenő után a csapat egy része elindult barlangászni. Nagybátyám engem is invitált. Magam is meglepődtem, de elfogadtam a meghívást. Egy kis kaland és izgalom nem árthat, gondoltam. :D

A Keszthelyi-hegység keleti peremén nyílik a Csodabogyós-barlang, amely Magyarország tizedik, a Dunántúlnak pedig hatodik leghosszabb barlangja. 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén nyílik, és a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét.

A hegyre még kocsival mentünk, majd miután megkaptuk a felszerelést, gyalog indultunk tovább a túravezetővel. Rajtunk kívül volt még egy másik csoport is. Közöttük volt néhány német turista, akik nem nagyon értették, hogy miről beszél a túravezető, így nagybátyám egyik munkatársa próbált nekik tolmácsolni. Sőt barlangászás közben is a másik csoporttal ment a németek miatt. Nagyjából fél óra séta után felértünk a barlang bejáratához, ahol találkoztunk egy épp vissza induló csoporttal. Felvettük a felszerelést, ami egy overallból és egy fejlámpás védősisakból állt, majd kaptunk egy kis gyorstalpalót. Utána az első csoport megkezdte a túrát. Nem sokkal rá, mi is követtük őket. Meghatároztunk egy követési sorrendet, amit végig be kellett tartanunk, valamint mindig tovább kellett adni egymásnak az információkat, amiket a vezető mondott. Kb. másfél órát tartózkodtunk a barlangban és kb. 40 méter mélyre ereszkedtünk és 400 métert haladtunk. Közben hol létrákon másztunk lefele, hol kötelek segítségével ereszkedtünk alá. Volt, ahol csak négykézláb mászva vagy hason csúszva tudtunk közlekedni. Néhol eléggé csúszott a talaj, lévén, hogy cseppkőbarlangról beszélünk. A Poroltó, Váróterem, Satu-terem , Elosztó , Rövidítő-átjáró, Óriás-terem, Meseország, Szülőlyuk, Ötös-terem és a Függőkert képezte a túránk részét. Ez az útvonal az alaptúra része. Aki nagyobb kalandra vágyik, az kipróbálhatja az extrém túrát is, ami ezenkívül még más helyek bejárását jelenti. Annak ellenére, hogy az egyik megállót Óriás-teremnek hívják, egyáltalán nem mondható annak. Sem vízszintes, sem függőleges terjedelmében. Nem tartom magam valami magasnak a 170 centimmel, de még én sem tudtam volna teljesen felegyenesedni anélkül, hogy ne ütném be a fejem vagy törnék le véletlen egy-egy cseppkövet.^^" A következő állomás, amit megemlítenék, az a Szülőlyuk. Azon eléggé nehezemre esett átjutni. Nem, nem azért, mert annyira terjedelmes lennék, csupán nehezemre esett a hátamat nekitámasztanom a falnak és közben a lábamat lógatva oldalra és lefele billenni, majd lefele csúszni az ismeretlenbe.^^" A túra legmélyebb pontja, a Függőkert nyújtotta a legszebb látványt. Itt láthattunk függőcseppköveket, állócseppköveket, cseppkő drapériát és szalmacseppköveket is. A fentebbi termek egyikében pedig még cseppkőoszlopot is.

Meglehetősen kettős élmény volt a túra. Nagyon élveztem, de közben végig úgy remegett a térdem, mint a kocsonya. Ráadásul a kijárathoz közel elkezdett eluralkodni rajtam a félelem, pedig akkor már csak két létrán kellett felmászni. Sebaj, túléltem. :) Sőt, nagyon is élveztem. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ráadásul jó kis adrenalinlöketet ad. :D

Menekülnék!!!

2009-06-12T09:01:00.000+02:00

Már nagyon elegem van. Egyre nehezebb. Néha ott tartok, hogy már nem bírom. El akarok menni innnen. Csak Miatta vagyok még itt. Ha Ő nem lenne nekem, nem lennék itthon most sem. Mert itt egyre elviselhetetlenebb. Lelkileg, érzelmileg egyre jobban összetörnek. Nagyon önző módon viselkednek, és nem veszik észre, hogy ezzel nekem is mennyit ártanak, vagy hogy nekem ártanak a legtöbbet vele...
Egyszerűen nem megy. Csak sírok és sírok, hullnak a könnyeim megállás nélkül. Egyre csak azt kérdezgetem magamtól, hogy "miért?" Miért alakultak így a dolgok? Miért? És miért nincs kiút ebből? Ha valami nem megy, annak véget kell vetni és külön kell tovább járni az utat... De nem, ők ezt nem értik, nem akarják. Én viszont mennék, nem kellene kétszer mondani. Ha tudnék, már rég nem lennék itt. Az első adandó alkalommal mennék el innen... messzire...
"A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák." / Aiszóposz /

-

2009-06-11T16:57:00.000+02:00

"A társadalom minden erénye és nyomorúsága a legkisebb csoportban, a családban összpontosul. A biztonság ugyanúgy megtalálható benne, mint a folytonos bizonytalanság, az átláthatóság és a homály, a békesség csakúgy, mint a viszály, hasonlóan az emberi kizsákmányolás és az alkotó partneri viszony, az őszinteség és hazugság, a nyílt emberi élet és az elrejtett titkok, a megalkuvó és az egyenes jellem, az egyenrangú emberek közössége és a zsarnokság." / Huller Gyula /

I am back. XD

2009-04-17T16:00:00.000+02:00

Az utolsó bejegyzés óta eltelt két hónap. Hát, nem vagyok valami jó blogoló. ^^" De most rávettem magam, hogy megint írjak egy csöppet. Többször éreztem már késztetést, de a lustaság mindig felülkerekedett az elképzelésen. Most azonban nem. :lol: Erre mondanák azt, hogy minek nekem blog, ha nem is foglalkozok vele? Hát azért, mert. :D Mert az elején úgy hittem, hogy rendszeresen fogok ide írni. Ez ment is kb. egy hónapig. Azután olyan változás történt az életemben, ami mindentől elvette a kedvem. Néha írtam, de általában csak akkor, ha magam alatt voltam valamitől. Na jó, nem akarok lelkizni. ^^" Inkább mindjárt megírom a ChibiCon-os és a Himiko-s bejegyzést. Esetleg meg még egy kicsit locsifecsizek itt.

Most épp azon töprengek, hogy blogolás helyett a beadandókkal kellene foglalkoznom. Kritikákat kell írni művészettörire egy kortárs és egy a mostani tananyaghoz kapcsolódó kiállításról. Csak hát még egy kiállításra sem mentem el. ^^" Lássuk csak... Be kell fejeznem a gipszmetszetet és a rézkarcokat. Aztán még anatómiára is kellene rajzolni. De hát ilyen szép időben (mert délutánra már azért jobb lett az idő) kinek van kedve ezekhez? ^^" Főleg úgy, hogy ma javították meg az internetem és most kockulok ezerrel. Plusz még nézem az Itazura na Kiss című animét is. Imádom! *__*

Holnap szombat, tehát meet. Az első alkalom, hogy mindkét szőnyeget visszük. Persze, ha párom nem felejti otthon. Amit mellesleg simán kinézek belőle... -.-"

Miről is írhatnék még? Hmm... Most semmi egyéb nem jut eszembe, szóval megírom a másik kettő bejegyzést is.

Ui: De csak miután megnéztem a Szívek szállodáját. *__*

Tralala....

2009-02-04T00:31:00.000+01:00

Nicsak, megint blogolok. :D De csak mert unatkozok. :D
Ez az utolsó hét a második félév előtt. Minden óráját kiélvezem. :D A héten végre sikerült újra feltelepítenem a NFS-Most Wanted-et. *__* Azóta alig tudok leszállni róla. :lol: Most már végigviszem, ha törik ha szakad. Szóval remélem jó lesz a gépecském, mert a hócipőm tele van, hogy másfél hónap alatt másodszorra kellett újratelepítenem a gépet. -.-"
Visszatérve a sulira. Az új órarend, hát, olyan mint az eddigiek... Hétfőn este 5-től 9-ig rajz-festés, jaj de jó... T-T Kedden óraütközés. De jó lesz osztódni. -.-" Csütörtökön eddig csak a reggeli tesi van, aztán semmi. Remélem a még eddig időpont nélküli 2 tárgyam valamelyike aznap lesz, mert ha nem, akkor kiakadok. Pénteken délután fél 4-ig vannak órák. Sebaj, lehetne ennél rosszabb is...
Sálálálá... :D Hát igen, jó a kedvem mostanság. Elvagyok, mint a befőtt. Sokat alszok, animézek, olvasok, rajzolok, főzök, sütögetek. :D Ki kell élvezni, amíg nincs suli. :D Apropó, egy dologra nagyon büszke vagyok. 5-ösre szóbeliztem művészettöriből. :) Megérte annyit tanulni.
Na jó, most ennyi. Másról nem tudok írni. Vagy még is. :D Még mindig VB őrült vagyok. :lol: És júniusban ismét játszák a Magyar Színházban. El is kellene menni, meg nem is... :roll:

Vámpírok bálja __

2009-01-26T16:06:00.000+01:00

Január első heteiben a vizsgák miatt, az elmúlt héten pedig a hangulatom miatt nem voltam hajlandó blogolni róla. Pedig már azóta tervezem, hogy január 3-án láthattuk a musicalt a Magyar Színházban.

De kezdjük is a legelejéről... Még valamikor ősszel említette meg Bütyök Lilithnek és nekem az előadást, s egyáltalán nem kellett sokáig győzködnie minket. Szóval meg is rendelte nekünk a jegyeket, és onnantól kezdve pedig már alig vártuk az előadás napját. Bütyi msn-en még visszaszámlálást is vezetett. :D Lassan, de biztosan eljött január 3-a. Kora reggeli vonatozás, újra találkozás Aminával és Eijivel, megismerkedés más animésekkel( Asami, Koli, Koli húga, Niki), vásárlás a Holdfényteamben, betérés egy kínai étterembe, sétálgatás Pesten és a várva várt előadás. *__* Ezzel telt ama bizonyos nap. Valamint este a hazautazás.

"Néhány" mondat az előadásról:

A színészek játékától kezdve a zenéig, a jelmezekig és a díszletekig egyszerűen minden csodálatos volt. Igazából nem nagyon tudom kifejezni, hogy menniyre jó volt. Minden részlete tetszett. A forgó színpad, a díszletek, a fényeffektek, az, hogy a vámpírok feljöttek a közönséghez... Minden a legapróbb részletekig. És amin kis csapatunk minden tagja derült, Krolock gróf fiacskája, Herbert, aki khm..., hát kicsit langyoska volt. :D Igazán vicces volt az énekes-táncos jelenete a professzor asszisztensével, Alfréddal. :D

Most nem szeretnék kisregényt írni(pedig tudnék :D), szóval röviden, tömören ennyi. :D Megjegyezném, hogy azóta, ha tehetem mindig a musical dalait hallgatom. Számítógépezés közben, telefonon, mp3-on. :D Kijelenthetem, hogy teljesen rabul ejtett. :)

-

2008-12-14T21:28:00.000+01:00

"A hatalom porondjain először meg kell értened, hogy mindenki hazudik, csal, és hogy nincs barátod. A paradoxon az, hogy nem mindenki hazudik, csal, és vannak barátaid. A probléma ott lakozik, hogy az egyik mosolygó arc és kézfogás ugyanolyan, mint a másik, és ha tökéletes hazugok vesznek körbe, miként tudod megkülönböztetni az igazat a hamistól, barátot az ellenségtől? A legjobb,ha mindenkivel illemtudóan viselkedsz, kedvesen, mosolyogva, bólogatva; légy barátságos, de soha ne légy barát, mert soha nem tudod megmondani, ki van az oldaladon. " / Laurell K. Hamilton/

Egy kis friss

2008-11-29T00:15:00.000+01:00

Lassan újra itt a vizsgaidőszak. Szerencsére kevés elméleti és írásbeli vizsgám lesz. Gyakorlatilag 4 db, amiből az egyik december 22-én. lol... -.-" A többi tárgyból gyakorlati jegyet kapunk. Szóval most minden tárgyra ezerrel dolgozok a beadandókon. Festek, rajzolok, linót-, papírt metszek és persze megírom az írásbeli beadandókat is. @_@ A linótól már szinte herótom van. Annyira rossz az anyag, amit kaptunk, hogy alig lehet vele dolgozni. Nemrég élezte meg apa a metszőket, de már alig van élük. :? Sebaj, akkor is megszenvedek mindkét képpel.

Kb. 3 hete összeismerkedtem a vonaton egy lánnyal, aki imádja a Bleachet. Meg is beszéltük, hogy találkozunk valamikor. Egyszer beültünk valahova, és velünk jött animés csoporttársam, Zsófi is. A héten pedig nála táncszőnyegeztünk a kollégiumban. :) Egyszerűen imádok táncszőnyegezni!!! *__*

Estefele találkoztam néhány pápai animés klubtársammal. Beültünk valahova és közben beszélgettünk egy jót. Megállapodtunk, hogy ezt gyakrabban megismételjük. Jó érzés volt kimozdulni otthonról, igazán rám fért már. Érdekes, hogy mostanában sokan jönnek ezzel. Vinni akarnak mindenhova, hogy ne gubbasszak az albiban vagy otthon. Azt akarják, hogy felejtsek, hogy továbblépjek. Jó érzés, hogy annak ellenére, hogy kevesen, de legalább vannak olyan barátaim, akikre mindig számíthatok.

A hét eddigi legrosszabb eseménye, hogy beteg Emilly. :cry: Nagyon rossz volt látni, hogy rosszul van szegény. :cry: Tegnap délután még semmi baja nem volt, este meg hirtelen minden baja lett. Éjjel a szobánkban aludt, és többször a hangjára ébredtem. Csoporttársam reggel utazott haza és a dokit is célba vették. Most pedig várom, hogy megtudjam, mi van a kis drágával.

Elmélkedés

2008-11-08T00:51:00.000+01:00

Nem sok minden történt a héten. Az iskola eléggé laza volt. Rájöttem, hogy a gyakorlati órákon zenehallgatás közben nagyon jól lehet elmélkedni. Anatómián és grafikán is azon gondolkodtam, hogy mennyire eltérő személyiségű barátaim vannak. Mostanában sokszor azok aggódnak értem, akikkel nem olyan szoros a kapcsolatom, vagy csak nemrég jött létre köztünk. Azokat pedig, akikről azt hinné az ember, hogy a legközelebb állnak hozzá, az sem érdekli, hogy él-e vagy hal-e. Van egyáltalán szükségük még rám? Vagy már nekik is csak egy kolonc vagyok?

Ma órán megcsináltuk a nyomatokat a fametszetekről. Utána elkezdtem az egyik linómetszetet. Itthon órákon át azt farigcsáltam. :D Bele is sajdulltak a kezeim. Holnap pedig készülhetek egy szép kis izomlázra. ^^" Ugyanis nehéz metszeni ezt a kis piszkot. Szerencsére a vérem azért még nem adtam érte. ^^" *gyorsan lekopogja *

A hét eseményei

2008-11-01T00:28:00.000+01:00

Néhány dolog az utóbbi napokról. :D

Egész hétvégén a művészeti ösztöndíjra tervezett rajzaimmal szenvedtem. A hétfő délelőtti anatómiát sikeresen ki is hagytam miatta, mert egyszerűen nem végeztem az utolsó képpel. Megjegyzem, voltam olyan elvetemült, hogy az egyik A3-as képre több száz borostyánlevelet rajzoltam. :D Többet nem vállalkozok rá, mert majdnem beleőrültem. ^^" Mellesleg a bal kezem teljesen kikészült.^^" De hát nem volt megállás, mert rajzórák, beadandók stb... :D Imádok rajzolni, még ha sokszor azt is mondom, hogy utálok. :lol:

Volt egy elég nagy vitám valakivel a héten. Ennek következtében lelkileg, érzelmileg ismét magam alatt vagyok. De igyekszem minél hamarabb talpra állni, mert nincs értelme senki miatt tönkretennem magam. Senki sem érdemli meg az életemben...

Ismét sokat sétáltattuk Emillyt. Nagyon szeretem a kis drágát. :) Később én is szeretnék egy vadászgörényt. Ellenállhatatlanok. Természetesen, még mindig kevesen ismerik fel, hogy ő milyen állat. Nevezték már selyempatkánynak, kutyának, macskának, borznak, menyétnek. ^^" Sőt a héten egy bácsi megkérdezte tőlem, hogy ő a hörcsög? Háát... Végülis nem ismerheti mindenki. :)

Csütörtökön megkaptam az egyik tanártól, hogy alig járok be az óráira. lol... Pedig ez nem is igaz. Az eddigi 7 alkalomból kétszer hiányoztam csak: egyszer a con hetén, egyszer pedig a szünet előtt. A katalógust csak az első és a szünet előtti órán használta, és az őt 2 alkalommal helyettesítő tanár pedig egyáltalán nem. Úgyhogy nem tudom, honnan szedte ezt a hülyeséget. :?

Péntekente csak Sokszorosító grafikai gyakorlatok órám van. Szép hosszú neve van. :D A mai napon végre megkaptuk a linókat. Alig várom, hogy hozzálássak a metszéséhez. Csak még meg kell keresnem hozzá a tökéletes Victoria Frances képet, ami megihlet. :) Órán balsafát metszettünk. Természetesen én egy Victoria ihlette képet. :D Eléggé nehéz művelet, annak ellenére, hogy a balsafa nagyon puha. Szál iránt könnyű metszeni, de keresztben nehézkes, mert felszakad a fa tőle. Szóval szép kis pepecselős munka. :D De én akkor is szeretem. :)

Éjjel megint Need For Speed-ezni fogok. :lol: Nem érdekel, hogy kikészül tőle a kezem, akkor is imádom. :lol: Természetesen animézni is kellene majd. :D

[gallery]

Kicsit felháborodtam =_=

2008-10-20T21:17:00.000+02:00

A délután folyamán jártam a belvárosban és betértem az egyik legismertebb könyvesbolt-lánc üzletébe. Első dolgom volt, hogy elindultam arra a részlegre, ahol a mangákat szokták árusítani. Ám sehol semmi. Ezúttal csak a szokásos fantasy könyvek sorakoztak a polcokon. Kis nézelődés után az emeletre vezető lépcső aljában megpillantottam őket kisebb-nagyobb oszlopokban állva. Voltak olyanok, amik a földön vagy a lépcső alsó fokán sorakoztak, mások egy alacsony polcon hevertek a fantasy könyvek tetején. Eléggé rendezetlenül, össze-vissza voltak egymásra pakolva. Pl. egy kötet Nana itt, egy kötet Hellsing ott, stb...

Mindig bele szoktam lapozni a mangákba, de már akkor eléggé kényelmetlenül éreztem magam, mikor a hatalmas oszlop közepéből próbáltam kiszenvedni a Nana első kötetét. - Naná, hogy ami engem érdekel, az mindig a legelérhetetlenebb helyen van. -.-" Szóval a (nagy nehezen) sikeres hadművelet után már csak az egyik oszlop tetején heverő Hellsingbe pillantottam bele.

Nagyon remélem, hogy csak ideiglenesen, átrendezés miatt kerültek a mostani helyükre. :? Vagy ha nem, akkor erősen meggondolom, hogy fogok-e ott többet vásárolni...

Őszi szünet... ^__^

2008-10-20T20:15:00.000+02:00

Amit már nagyon vártam. :D Nem azért, hogy kipihenjem az egyetemet, hanem hogy bepótoljam a lemaradásomat az animenézésben. :D De most komolyan. :D Suli óta alig néztem animét, és már súlyos elvonási tüneteim vannak. :lol: Szóval a héten ez is a terveim között szerepel. Mindez mellett még meg kell csinálnom az iskolai beadandóimat. Fametszetet és papírmetszeteket kell készítenem, valamint meg kell csinálnom a képeket az ösztöndíjhoz. ^^" Ezen felül szerdán megyünk Lilithtel további egyeztetésre a nyári conos pályázatunk helyszínére. Úgyhogy ez a hét is mozgalmas lesz. :)

-

2008-10-18T23:05:00.000+02:00

"Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt." /Emily Bronte/

"Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem." /Laurell K. Hamilton/

"Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj." / Laurell K. Hamilton/

Csak optimistán...

2008-10-16T00:30:00.000+02:00

Az utóbbi hetekben elhatalmasodott rajtam a pesszimizmus és a rosszkedv. A legnagyobb segítséget egyik nemrég megismert barátnőmnek, Ayának köszönhetem. Az ő bíztatása segített, hogy optimistábban álljak a dolgokhoz. Köszönöm szépen!

Őszi AnimeCon 2008

2008-10-14T15:22:00.000+02:00

Kis késéssel, de itt van egy kis beszámoló róla. :)

Szombat: Kelés reggel 7-kor, ami nem is lett volna olyan megrázó, ha az előtte lévő napokban nem lettünk volna éjszakai baglyok. :P Gyors készülődés, és irány a PeCsa. Fél 9 körül érkeztünk meg, és először furcsa volt, hogy az épület környékén alig voltak néhányan. Aztán kiderült, hogy a sátraknál áll a tömeg, ahol két külön sorban kellett várakozni a jegyekre. Mivel a barátaimnak már volt jegyük, ezért ők beálltak az épületnél várakozó sorba én meg elsétáltam a sátrakig az elővételes sorhoz. Ez lényegesen rövidebb volt, mint a vele szemben lévő, ahova azoknak kellett beállniuk, akik a helyszínen akartak jegyet venni. Megtaláltam Lizit(pápai klubtárs) és csatlakoztam hozzá. Mivel eléggé a sor elején álltunk, hamar megkaptuk a jegyeinket, majd csatlakoztunk a bejáratnál álldogáló tömeghez. Kis várakozás, és már mehettünk is. Legelőször megvásároltuk a klub részére a táncszőnyeget, aztán elválltak útjaink. Barátaimmal végignéztük a cosplay-versenyt, és még az AMV-versenyt is. Közben néha körülnéztünk a standoknál is. Napközben találkoztam ismerősökkel és Bütyökkel is, aki pápai klubtársam. :) Délután 5 óra körül aztán hazamentünk, mert már eléggé éhesek voltunk. Este 9 körül pedig visszamentünk az afterpartyra. A kisteremben úgy tűnt, elég jó a hangulat. Alig volt hely, annyian táncoltak. Mondjuk én nem a tánc miatt szeretem az afterpartyt. A sok ember miatt nagyon nagy volt a hőség, ezért nem is maradtunk bent sokáig. A folyosón beszélgettünk egy darabig, aztán én távoztam Zettoval. :D Vele, Ayával( akit Zetto révén ismertem meg) és még egy másik sráccal elmentünk Tescoba bevásárolni a MAT részére. Szép menet volt. :D A barátaimmal volt egy kis félreértésem, aminek az lett a vége, hogy kénytelen voltam hazavitetni magam Zettoval.^^" De jó volt, mert Ayát is hazavitte, és az eléggé mókás volt. Egy örök élmény marad. :D

Vasárnap: Elég nehezen ment a reggeli felkelés, így kicsit később is indultunk el a PeCsához. Olyan 11 óra körül értünk oda, ha jól emlékszem.^^" Mint előző nap, most is végignéztük a cosplay előadásokat. Az egyéni verseny utáni filmvetítést sikeresen kihagytam, és inkább egy jót beszélgettem Luigivel. És végre sikerült lefotóznom őt a Nyári Conon is viselt pólójában. :D Az a póló nagyon lol. Ezután végignéztem a csoportos cosplayt is, majd Bütyökkel sétálgattam. Közben összefutottam Ayával, aki aljas módon készített kettőnkről egy közös képet.^^" Majd, hogy Bütyöknek is kérjünk egy J-Radio-s nyakbaakasztót(nem tudom, hogy mi az igazi neve^^"), követtem Ayát a rádió ideiglenes stúdiójába. :D És sikeresen kaptunk is egyet. :) Közben lassan kezdődött az eredményhirdetés, amit a színpad mellett néztünk végig. Majd miután véget ért, lassan elindultam haza csoporttársamhoz. Este valahogy megint későn feküdtünk le aludni, így nem is tudtunk felkelni a korai vonathoz. Így az eggyel későbbivel mentünk. Ennek köszönhetően le is maradtunk az anatómiáról, amit azért nem bánok annyira. :D

Összességében nagyon jól éreztem magam. Sikerült találkoznom azokkal a barátaimmal, akiket csak a conokon láthatok, és még új barátságokra is szert tettem. :)

13-a...

2008-10-14T00:33:00.000+02:00

Furcsa érzés. Egy hónapja voltunk 3 évesek. Rá két hétre vége lett. Közösen döntöttünk így, de azért néha fáj. Ma pedig különösen... és még egy darabig fog is...

A mai középiskolások... -.-"

2008-10-11T00:15:00.000+02:00

Természetesen ez csak bizonyos személyekre értendő. Pl. azokra, akikkel ma találkoztam. Miattuk írom ezt a bejegyzést is.
Óráim végeztével és az utazóm összepakolása után elindultam a vasútállomásra. Egy aluljáróhoz közeledve láttam 3 vagy 4(már nem emlékszem pontosan) kb 15-18 éves fiút. Már délután kb. fél 2-kor eléggé illuminált állapotban voltak és ott virított kezükben a sörös üveg. LOL Mikor a közelükbe értem, egyikük elindult felém és a fülembe ordított. Annak ellenére, hogy láttam, hogy jön, eléggé megijedtem. Ők ezen természetesen nagyot nevettek. Én meg próbáltam minél gyorsabban távolodni tőlük. Néhány diák jött szembe velem és miután már elhagytam őket, kiabáltak valami "Mi van, vicces volt, te kutyafejű?" szöveget és még valamit hangosan mondogattak. Nem tudom, hogy nekem, vagy azoknak a hülyéknek...
A lényeg, hogy mennyire felháborító és elkeserítő, hogy ilyen a mai középiskolás generáció egy része...

Bulizni voltam - ez nagyon LOL

2008-10-10T00:01:00.000+02:00

Hát igen, ilyen is előfordul, de csak akkor, ha sokan rágják érte a fülem. :D
Szóval a buli időpontja szerda estére lett megbeszélve. Úgy volt, hogy egyik csoporttársamnál és a barátjánál összegyűlik a kis csapat, és együtt elmegyünk diszkóba (O.o). Ám ezt megelőzték még az órák... Szerda reggel vizuális kommunikációval indítottunk. Másfél órán keresztül az absztrakt képregényünket kellett készítenünk. Én csak a vázlatot készítettem. :D Á, nem vagyok lusta, csak nem volt ihletem előtte. :D De az óra elejére az is megjött. Így szépen meg is terveztem a képeket. Naná, hogy ez is, mint ahogy általában minden iskolai beadandóm, az animékkel kapcsolatos. Voltam olyan gonosz, hogy részekre szedtem Sakuragit, és mindenféle változáson ment át a teste és a fülei, és a végén egy sakura virág jött ki belőle. :) (Tudom, hogy a tervezője is abból indult ki. :) )
Tudom, ez így egy kicsit furcsán hangzik. :D Nos, ezt követően hazasétáltunk Zsófival( csoporttársam, akivel egy albérletben lakunk), és nekiálltunk a színtanos feladat elkészítéséhez. Három és fél órán keresztül festettük a komplementer színekkel kapcsolatos feladathoz a színátmeneteket. Egy kis ízelítő: 1:1 lila és sárga keverék, és ezt 6 fokozaton keresztül világosítani. Majd 2:1, és 1:2, és ezt még végigvinni a többi komplementer párral. :D Órán pedig tovább foglalkoztunk ezzel a feladattal. Sőt, lehet, hogy néhány sorozatot újra kell majd festenünk... =_= Óra után hazamentünk és nekiálltunk készülődni a bulira. Zsófi megpróbált nőiesebbé varázsolni engem, és teljesen megvolt elégedve magával. Én meg furcsán éreztem magam. ^^"
Este 9-re át is mentünk csoporttársamhoz és a barátjához, és elkezdett gyűlni a csapat. Végül 11 óra helyett majdnem fél 1-kor érkeztünk meg a diszkóba. Életemben először tettem be oda a lábam. (És sajnos legalább még egyszer be kell majd T-T) Előre tudtam, hogy nem számíthatok sok jóra. Naná, hogy beigazolódott a gyanúm. A felső szinten a tipikus tuc-tuc "zene" ment. Már bocsánat, de én nem tudok zeneként tekinteni rá. :? Az alsó szinten már normálisabb számok mentek. Erre valahogy már táncolni is megpróbáltam. Mivel azonban ritmusérzékem nincs, és amúgy sem tudok táncolni, eléggé béna voltam. ^^" Aztán két óra után leléptünk, és fél 3 körül bedőltünk az ágyba.
Reggel eléggé fáradtak voltunk. Szerencsére a 9 órai jog elmaradt és csak délre kellett bemennünk a művészettörire. Szokás szerint majdnem bealudtam rajta.-.-" Nem csak azért, mert szokás szerint unalmas volt, hanem most még álmos is voltam. Tárgyábrázoláson már rajzolni sem tudtam rendesen. Így inkább hamarabb eljöttünk, és az ikonográfiára már vissza se mentünk.^^"
Azt hiszem nem fogok rendszert csinálni ebből a bulizásból... Főleg, hogy utálok bulizni. :D

Valami

2008-09-21T00:13:00.000+02:00

Mostanában nem volt kedvem blogolni. Végül is rajtam kívül csak két személy olvassa úgyis... Másrészt nincs is nagyon miről írnom...

Egy-két dolog, ami mostanában történt: Múlt héten elkezdődött a suli. Az órarend tűrhető, bár dolgozni csak hétvégén tudunk menni csoporttársammal. Amúgy egy albérletben lakunk. Hárman vagyunk egy szobában. Ő és még volt osztálytársa, aki most elsős a mi szakunkon. A másik szobában egy fiú lakik. Ééés szereti az animéket! ^__^ Szóval rossz ember már nem lehet. :D Van még egy lakótársunk: csoporttársam vadászgörénye. :) 4 hónapos, és Emillynek hívják. Nagyon aranyos és virgonc. Szeret az ágyamon mászkálni és ugrálni. :) És persze szeret minket harapdálni. :) A héten egyszer levittük sétálni is. Vagyis inkább ő vitt minket . :)

13-án betöltöttem 20-ik életévemet. =_= Pff... Persze azért volt pozitív része is: az ajándékok. :) Bütyöktől kaptam egy édes delfines szobrot és csokit. ^__^ Lilithtől egy Yuki Nagato figurát (The Melancholy of Haruhi Suzumiya). ^__^ Barátomtól pedig egy édes plüss rókát. ^__^ Csak azt nem tudom, hogy ez hányadik plüss rókám... O.o 45-ik talán...^^"

Negatívum a héten, hogy hétfő délelőtt rászakadt csoporttársamra a konyhaszekrény, mikor kinyitotta. Csavarostól, tiplistől kiesett a falból. Még szerencse hogy ő is tudta valamennyire tartani és én is kinn voltam a konyhában és el tudtam kapni. Komolyabb baja szerencsére nem lett. Bár az arca egyik fele eléggé bedagadt és lett egy kis véraláfutás rajta. :(

Kb. ennyi. Na és az, hogy jövő hétvégén Őszi Con!!! *__*

MatsuriNap - 2008

2008-08-31T14:58:00.000+02:00

Figyelem! A következő bejegyzés nagyon nagyon nagyon hosszú lesz! :D A személy, akit emiatt okolni kell: Bütyök. Ő ígértette meg velem ugyanis, hogy nagyon részletes, mindenre kiterjedő élménybeszámolót kell írnom Neki. :D És én már akkor figyelmeztettem, hogy csak óvatosan a kérésekkel. :D

Na szóval péntek reggel jó korán elindultam a vasútra a nem éppen könnyű utazómmal. Még szerencse, hogy korábban indultam, mert a szokásosnál jóval tovább tartott, míg lesétáltam odáig. Köszönhetően a nagy hőségnek, és annak, hogy a bal lábamra sántítottam.^^" Még időben megérkeztem. Lilith ekkor már várt rám. Beálltunk a pénztárhoz jegyet venni, ami elég sok ideig tartott. Lilith is túlbonyolította a dolgokat, de a pénztáros sem volt valami segítőkész. :P Mindenesetre azért sikerült megvenni a jegyeket. :D Az út Pestig hamar eltelt. A Keletibe érkezett a vonat, ahol át kellett szállnunk az IC-re. Mivel csak legelöl írják ki, hogy melyik vonat honnan indul, és csak 10 percünk volt az IC indulásáig, ezért eléggé sietnünk kellett. Mikor megláttam a kiírást, eléggé dühös lettem. Mehettünk vissza ugyanoda, ahonnan jöttünk, ugyanis 2 vágánnyal mellőle indult a miénk. =_= Miért nem tudják megoldani azt, hogy a mellékvágányokhoz is kiírják a járatokat?! Vagy csak én vagyok ilyen vak vidéki lévén?^^" Szóval elfoglaltuk a helyünket és lassan el is indult a vonat. Az út legnagyobb részét a nyári con pályázatának megbeszélésével töltöttük, aztán valamikor áttértünk a yaoikra. :D Ezzel addig nem is volt probléma, amíg valahogy szóba nem került, hogy fiú-fiú szerelem, meg a többi. :D Hát ekkor eléggé furcsán nézett ránk a szemben ülő fiatal pár. :D Na, tessék. Addig komoly személyiségeknek tűntünk a pályázattal kapcsolatos tárgyalás miatt (Részletes költségtervek, programtervek meg hasonló dolgok...). :D Fél 5 körül meg is érkeztünk Miskolcra. Nagy nehezen kijutottunk az aluljárókon keresztül, és megvettük a jegyünket a visszaútra. Az utcára kiérve azonban nem tudtuk, hogy hogyan tovább. Utcatáblákat közel s távol nem találtunk. (Miskolci tartózkodásunk ideje alatt megállapítottuk, hogy a városban nem ismerik az utcatábla milétét.) Miután megvizsgáltunk egy nagy várostérképet (Lilithnek is volt, de nem igazodtunk ki rajta^^"), úgy döntöttünk, hogy villamossal megyünk. Na, mire ahhoz is megvettük a jegyet. Komolyan mondom, soha nem szerencsétlenkedtem annyit életemben, mint Miskolcon az első fél órában. :D Lilith jó tájékozódási képességének köszönhetően leszállva a villamosról hamar eltaláltunk a kollégiumig. A 6-ik emeleten volt a szobánk és gyönyörű volt a kilátás a városra. :) És már nem félek a lifttől. Hozzászoktam a hétvége alatt. :D

Miután lepakoltunk, elindultunk körbenézni a városban. Elsőnek elsétáltunk a másnapi rendezvény helyszínére. Nem meglepő módon nem találtunk oda. Vagyis szó szerint elsétáltunk mellette. :D Aztán lépésről lépésre követve a térképen a Népkert épületeit, megtaláltuk a Tudomány és Technika Házát. Lilith simán besétált, én meg szokás szerint nyuszi voltam. Aztán mégis követtem őt. Körülnéztünk picit, de egy szervezőt sem láttunk. Bár a parkolóban láttuk Zetto kocsiját. Tudom, hogy az övé volt, felismertem az elején lévő nagy horpadásról. :D Ezután elindultunk ténylegesen nézelődni a belvárosba. Célba vettük a Spart, ahol nagy nehezen sikerült jegeskávét szereznem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges dolgot kerestem. Közel 15 percig kutattunk, mire ráleltünk. O__o De megérte. Nagyon finom volt, egész Matsurin azt kortyolgattam. :D

A koli felé haladva Lilith felhívta Aminát, és eléggé hosszasan elbeszélgetett vele, vagyis elbeszélgettünk. Ugyanis az egyik utca sarkánál megállva kihangosította a telefont, és vagy 15 percig ott beszéltünk. Cseppet sem néztek minket hülyének az arra járók. :D Visszaérve a koliba talán fél 2 körül tértünk nyugovóra. Reggel engem korán kidobott az ágy, Lilithet azonban alig lehetett kiszedni onnan. :D Elkészülünk és elindulunk. Vagyis indulnánk, de a koli előtt Lilithnek eszébe jut, hogy fent hagyta a fényképezőgép elemeit.(Mellesleg péntek délután a fényképezőgépet hagyta fenn. :D ) Visszament érte, én pedig lent megvártam őt. Még úgy is viszonylag hamar odaértünk a helyszínhez, hogy miattam nem tudtunk gyorsan haladni. De hát a sánta róka nem tud gyorsan menni, főleg úgy, hogy minden lépés iszonyatos fájdalommal járt.^^" Útközben végig animéseket keresgéltünk a szemünkkel. A helyszínen már elég sokan várakoztak. Megtaláltuk Aminát és megkaptuk a piros VIP karszalagunkat. Annyira jó érzés volt. Életemben először volt ilyen a csuklómon. :) Hosszas kérdezősködés után először a karaoke teremben kötöttünk ki. Megkértek, hogy valamivel díszítsük a táblát. Mivel Sakura már korábban felírta a Karaoke feliratot, ezért úgy döntöttem, hogy rajzolok egy manga lányt mellé. :) Miközben én a rajzzal szenvedtem, szegény Mac a hangtechnikát próbálta megcsinálni. Kb. 10 perc múlva lent találtuk magunkat a szervezői szobánál, ahol az elkövetkező kb. 3 órát töltöttük. A mi feladatunk volt Lilithtel, hogy ügyeljünk a folyosóra, ahol az öltöző és a szervezői szoba volt. Hát semmi dolgunk nem volt. Eléggé elkeserített, ugyanis főleg azért kerültünk oda, mert én alig bírtam menni. :( Később volt egy óra szünetünk. Ekkor körbenéztünk, legalábbis amennyire tudtunk. Lilith gazdagabb lett egy Saber Figurával (Fate/Stay Night), én pedig egy Haruhival( The Melancholy of Haruhi Suzumiya). *__* Sajnos volt olyan stand, ahova el sem jutottunk egész nap. Ez annak köszönhető, hogy felkerestük Tonyát, aki még a nyári conon felajánlotta nekünk a segítségét a 2009-es nyári con pályázatának előkészítésében. (Amiért mi nagyon hálásak vagyunk neki!) Szóval vele beszélgettünk, s közben bemutatott minket a miskolci konzolfelelősnek, Chippnek. Utána pedig Urannak, aki szintén nagyon segítőkész volt velünk. Közben megismerkedtünk Acheronnal is. Utána pedig rohantunk, mert kikerültünk belépőket árulni. Amíg mi voltunk kint, eladtunk 2 jegyet. ^^" Naná, hogy én írtam a számlát. Lilith rám hagyta a piszkosmunkát. =_= Ezután mentünk a MiNK pulthoz tombolát árulni. Jaj, az milyen jó volt. Máskor is akarom azt csinálni. :D Életemben először én is vettem és nagy meglepetésemre 2-szer nyertem is. Azzi beszólásának köszönhetően a közönség többi tagja eléggé fújjolt rám, miután megtudták, hogy én árultam a tombolát napközben. ^^" Olyan gonosz dolog volt tőle... >_< Még a tombolahúzás előtt sor került a MAT szülinapi tortájának átadására. Annyira jól nézett ki.*__* És én előre kitaláltam, hogy mi fog szerepelni rajta. Annyira büszke voltam magamra. :D A "Vedd ki Te is a részed a tortából" szlogent szó szerint értették. Mindenki vehetett egy szeletet a tortából. Persze, csak ha jutott neki. De aki lemaradt róla, annak csokis édességgel kedveskedtek a szervezők. (Nekünk szerencsére jutott a tortából. :D ) A tombolahúzás után a résztvevők legnagyobb része távozott. Elég kevesen maradtunk az afterpartyra. Előtte a pakolás mellett még arra is volt időm, hogy megszámoljam az eladott tombolákat. :D Kérem szépen 171 db volt, leszámítva a nyerteseket és azokat, akiket szintén kihúztak, de nem voltak ott a húzáson. Ezen kívül nem tudom meddig, kb. 2 óráig ott ültem (főleg) egyedül a MiNK pultnál és vigyáztam a pénzes dobozkára, amiért senki sem jött. Pedig többször is szóltunk már miatta. =_= Sebaj, elvoltam én. Mangát olvastam (amit nyertem), és beszélgettem azokkal a segítőkkel és MiNK tagokkal, akiket ott ismertem meg. :) 8 óra körül az épület előtt tűzzsonglőrök szórakoztatták az ott maradt látogatókat. Egyszerűen csodálatos volt, amit produkáltak. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy az egész közönséget lenyűgözték. A produkció után nem sokkal végre megérkezett Amina és Z a bevásárló útról és hozták az életmentő elemózsiát, ami nagyon jól jött, ugyanis egész nap szinte semmit sem ettünk Lilithtel. Főleg, hogy a beígért kajarendelésről is lemaradtunk. >_< Ekkorra már kezdetét vette az afterparty a folyosón. Az átköltöztetett szervezői szobában, ami a napközbeni táncpad terem volt, a fiúk beüzemeltek egy gépet és egész éjjel "táncikáltak". Lilithtel hol néztük őket, hol pedig kint sétáltunk. Valamikor fél 2 körül talán a folyosón animéket kezdtek el vetíteni. Volt Azumanga és Bottle Fairy. Ez utóbbi nagyon elnyerte Lilith tetszését. :D

Mivel szinte egyáltalán nem vettünk részt a programokon, ezért nem tudok róluk nyilatkozni. Csak annyit tudok, hogy az előadóteremben felmerült problémák miatt volt valamennyi késés. Sajnos a látogatottság jóval kisebb volt, mint ahogy azt a szervezők remélték. :( A kisebb létszámnak köszönhetően azonban nagyon kis hangulatosra sikerült. :) Az afterpartyn többször is sikerült kicsit beszélni Z-vel. Vagyis Lilith beszélgetett vele, én meg csak figyeltem őket. :D Az utolsó alkalommal az épület előtt a szemerkélő esőben álltunk. Gyanítom, csak engem zavart az eső és a hideg... =_= De csak egy kis megfázás lett belőle végül is... -_-" Kb. 4 óra lehetett, mire ágyba kerültünk. Reggel alig bírtunk kimászni onnan. Elég korán kiértünk a vasútra, ahol találkoztunk MatsuriNapos segítőkkel. Hát ők rosszabb állapotban voltak, mint mi.^^" Felszálltunk a vonatra, és miközben én az utazómat próbáltam feltuszkolni a csomagtartóra, valahonnan hangos ujjongást hallottunk. A mellettünk elmenő egyik lány ugyanis felfedezte a Bleaches táskám. :D Útközben végig AS-t és Mondot olvasgattunk Lilithtel. A vonat sajnos majdnem 10 perc késéssel érkezett meg a Keletibe. (ennyit az IC-ről, gondoltam magamban) Így maradt 5 percünk, hogy elérjük a másik vonatot. Kiderült azonban, hogy késik. Majdnem egy óra késéssel indultunk el. Később megtudtuk, hogy bombariadó volt, s amiatt történt minden. Pápáig az út szörnyen hosszú volt. Mindketten eléggé fáradtak és nyűgösek voltunk. Ami egész úton a Haruhis figurát szorongatta. Biztos sokan hülyének néztek miatta. :D Végre megérkeztünk Pápára, s elváltak útjaink. Mindketten csak egy pihe-puha ágyra vágytunk, amit én itthon le is támadtam...

Hát kb. ennyi minden történt velünk. :D Nagyon jó volt! Felejthetetlen! Életem eddigi legjobb animés rendezvénye! :)

Ps: Tényleg nagyon hosszú lett. :D Gomene! ^^"

Elegem van mindenből... =_=

2008-08-28T03:36:00.000+02:00

Már rég írtam. Bár valahogy ez most egy cseppet sem érdekel. Ezt is csak azért írom, hogy kiadhassam magamból a felgyülemlett dühöt.

Közeledik a nyár vége és a suli. Ha erre gondolok, kiráz a hideg. Egyszerűen gyűlölöm Szombathelyet, gyűlölöm az egyetemet, gyűlölöm a szakot, amire járok... Szinte semmit sem tanultam az elmúlt egy évben. Vagyis szinte semmit sem tanítottak, ami érdemleges lenne. Nem hinném, hogy valami sokat, vagy akár egy picit is fejlődött volna a rajztudásom. Új technikákat sem tanultunk. A kreativitásom az egyetlen, amire elmondhatom, hogy nőtt. Szóval hatalmas pofára esés volt. De reméljük a következő év jobb lesz. Bár fogalmam sincs, hogy mi értelme lesz elvégezni az egyetemet. Mit fogok tudni kezdeni egy rajz tanári és egy képgrafikusi végzettséggel?! Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy én hülye miért követtem az álmaim, és jelentkeztem ilyen szakra. Mentem volna tovább abba az irányba, mint a volt osztálytársaim! De nem, Ami volt olyan hülye, hogy a közgáz, a jog, a számvitel, és a pénzügy helyett a képi ábrázolást választotta... =_= Ráadásul egyre többet kérdezem magamtól, hogy mit keresek egyáltalán ezen a szakon?? Tudok egyáltalán annyit, hogy oda járjak?? Ma rendezgettem a sulis rajzaimat, és elrettentettek. Egyrészt ez hozta most ki belőlem a dolgokat.

Ezenkívül még jópár dolog van, amitől kivagyok, de ezeket nem részletezném...

Amúgy elkezdtem a conra készíteni a cg-s rajzot.( Az original kategóriás, amit hagyományos módon fogok készíteni, még a habokban^^") Hát több órába telt, mire a "megfelelő" skiccet elkészítettem. Az idegeim tönkrementek. XD Pedig nagyon türelmes személyiség vagyok. Lefotóztam és Photoshopban csinálgatom. Bele fogok őrülni, mire befejezem, de megéri. Legalább így tudom fejleszteni magam. Szeretek Photoshoppal rajzolni. Kezdetben utáltam a progit, mostanra azonban eléggé megszerettem. Az elmúlt hónapban elkezdtem a vektorizálást. Nagyon jó dolog. Sok időt meg lehet vele takarítani. Eddig két rajzot csináltam így. Egy rókalányt és egy kimonós lányt. Most pedig a conos rajzot készítem ezzel a technikával. Bár ez utóbbi nem chibi lesz.

Hétvégén voltam Miskolcon a MatsuriNapon. Az egyetlen jó dolog az elmúlt hetekben. Majd írok róla egy bejegyzést, mivel Bütyök megígértette velem. XD

Miért??? T_T

2008-08-18T17:10:00.000+02:00

Könyörgöm mondja meg valaki, hogy miért vagyok ennyire peches?!

Az elősztori eléggé bonyolult... Elég annyi, hogy minden ott kezdődött, hogy nem vettek fel a koliba, ezért albit kellett keresnem. Ami ezután történt, az szintén bonyolult. A lényeg, hogy nehéz döntést kellett hozni rövid időn belűl...
Mostani helyzet: Kora délután hívtak a koliból, hogy bejutottam. Én pedig kénytelen voltam visszautasítani őket. Ennek két oka is volt. 1., Találtam albérletet. Csoporttársammal és egyik volt osztálytársával fogunk közösen lakni. Plusz még egy negyedik személy az albi egy másik szobájában. 2., Nem volt szívem azt mondani, hogy OK, mert akkor cserben hagytam volna az albérlőtársaimat. Főleg csoporttársamat, aki bízik bennem, és jó barátok vagyunk. 3., A főbérlővel sem közöltem volna szívesen a helyzetet. Bár legkevésbé ő zavart volna...
Most viszont én vagyok az, aki teljesen letört. Itt volt a lehetőség, én pedig elszalasztottam, mert a szívemre hallgattam, nem az eszemre. >_< Ráadásul a koli anyagilag is sokkal kedvezőbb lett volna... T_T Azzal próbálom mentegetni magam, hogy úgy is új szobatársaim lettek volna, akikkel nem biztos, hogy olyan jó viszony alakult volna ki, mint a mostaniakkal, akikkel sajnos már nem lehetnék egy szobában. T_T Ez az "alibi" azonban eléggé gyenge lábakon áll...

Mégcsak most kezdődött a hét, de ez már a második negatív dolog, ami történt velem. És még ez a "jobbik"... =_=

Azt kívánom, bárcsak péntek lenne már! Menni akarok Miskolcra, kiélvezni a barátokkal a MatsuriNapot és közben mindenről megfeledkezni!

És én még patológus akartam lenni^^"

2008-08-16T02:06:00.000+02:00

Péntek reggel ígéretemhez híven elkísértem Szabit a vérvételre. Eléggé ideges volt szegényke. De nemcsak ő. Ha meghallom a vérvétel szót, görcsbe rándul a gyomrom. >_< Szerencsére nekem még nem volt benne részem, és remélem nem is lesz a közeljövőben. De visszatérve... Már a labor környékén kezdtem rosszul érezni magam. Szabi elfoglalta a helyét, én pedig leültem az egyik székre várakozni. Kb. olyan fehér voltam, mint a fal, de legalábbis látható volt rajtam, hogy valami miatt eléggé stresszelek. Nem tehetek róla, már az is frusztrál, ha szemészetre kell mennem, nemhogy ilyen helyre.^^" Mikor láttam a kezükön vattát szorongató emberkéket előttem elsétálni, hatalmasakat forgott a gyomrom. Csak vártam s vártam. Nagyon hosszúnak tűnt az idő. Aztán végre kijött Szabi. Szegény, eléggé fájlalta a kezét, mert rosszul szúrták meg. Elkezdte ecsetelni a dolgot, én pedig többször kértem rá, hogy ne tegye, mert már nagyon közel álltam hozzá, hogy visszaköszönjön az a kevés kis reggelim. >_<

Ezek alapján eléggé hihetetlen, hogy középsuliban még terveim között volt, hogy patológus leszek. Pedig ilyen szándékaim voltak. A középfokú biológia érettségit le is tettem harmadikban. (5-ös lett :) ) A kémiával azonban meg sem mertem próbálkozni, mert az mindig is a gyengém volt. Az orvosira pedig az is kell.^^" Szóval ez a tervem is még csírájában meghiúsult...=_=

Blog Aminak? Minek? O__o

2008-08-15T01:03:00.000+02:00

Nem is tudom, hol kezdjem. Igazából nem állt szándékomban soha blogot írni. Ez is csak egy véletlen, mint minden az életben. Kíváncsi vagyok, mit tudok összehozni. Sok értelmes dologra nem kell számítani tőlem, de a hülyeség persze majd jönni fog magától. :D Egy-két normális post is lesz talán. :D

Kb ennyi. Mit írjak még??? Semmit... :D